Blooming
Frics-ka!
Ha ennyire szeret dugni, írok magának egy konyhakertet és dugványozhat kedvére, amit csak akar!
Roppant hízelgő számomra, hogy engem is… köhhöm, de köszönöm, fogatlanokkal nem tárgyalok. Ellenben ajánlok Önnek egy rendkívül jó cserét: ha megölöm, nem kell elviselnie ama megaláztatást, hogy nem dughatott meg engem. Óh… Lucius… megyek már, drágám… csak valami fogatlan, bűzölgő, macskabuzi feltart… de a lábam már alig szőrös! Ha tudnád milyen nehéz volt eltávolítani a dzsungelt róla…
Hogy mit írok, köszönöm, de nem magától fogok tanácsot kérni! Mert ugye eszébe sem jutott parancsolgatni nekem?! Minden idők legnagyobb Írójának?!
A fene essen ebbe a vén baromba… nem is adott rossz ötleteket… a rohadt életbe, ha megírom, akkor úgy tűnik, mintha miatta tenném… áh, majd kinyírom és nem jártatja a pofáját!
Ami a nyugdíját illeti: ne ugráljon! Örök koszt és kvártélya van a Roxfortban! És a kislány megígérte, hogy maradhat. Mi? Hogy milyen kislány? Maga csak ne akarja tudni! Szóval a leendő igazgató, bárki legyen is az, megengedi, hogy maradjon.
Úgysem marad sokáig. Mehet kanasztázni Albusszal!
Mrs Norris természetesen nem a felesége! Ne ábrándozzon, Frics! Egy bakmacska hogy lehetne valakinek a felesége?! Ja, elfelejtettem volna említeni, hogy Mrs Norrisról kiderül, hogy valójában férfi? És maga meg nő. Csak, hogy tudja. Szóval akiket megdugott (na persze!), azokat nem dugta meg. Csak, hogy ezt is tudja.
Óh, remélem, ezért nem lesz öngyilkos, kedves Frics! Ha mégis, néhány zseniális javaslat:
- Igyon sósavat. És ne legyen magánál bezoár- halálozási arány: 98%
- Hallgassa végig, ahogy Hagrid Madam Maxime-ról áradozik – halálozási arány: 110%
- Menjen el a Tiltott Rengetegbe és nézze végig, mit művel valójában Dolores Jane Umridge a kentaurokkal – halálozási arány: 200%
- Olvassa el a Roxfort történetét gyorsabban, mint Hermione Granger – halálozási arány: 300%.
- Menjen le Piton pincéjébe és bírjon ki ott egy éjszakát, miközben Piton a szomszéd szobában diáklányokat büntet – halálozási arány… hé várjon! Maga nem szállhat be! És ne vegyen fel kockás miniszoknyát!
Idióta mugli. Mugli és nő! Kettős veszély! Ideje kiírnom a történetből ezt a korcsot! Nem is tudom, minek írtam ilyeneket… ja persze, mert folyton terhes voltam és hülyeségek jutottak el amúgy zseniális agyamba…
Viszlát, Frics, a Pokolban!
J.K. Rowling: CsászárIstenKirályHercegnő, az Írók Írója
PS: Bár Frics… tudja, nagyon meghatott a megszólítása… ezért… na jó, megkönyörülök magán. Lehet Piton professzora mamája! Rendben? De ennyi és nem több! És dugja meg saját magát is!
XXX
Tisztelt asszonyom!
Habár fogalmam sincs, ki maga és mi köze az én drága kisfiamhoz, de azért megírom magának, hogy nem a Frics a mamája Perselus Pitonnak, hanem Eileen Prince! Azaz én!
Maga Perselusocskám egyik barátnője? Vagy a játszópajtása? Hát csak bele ne vigye azt a drága jó fiút a rosszba, maga... nem is tudom, mi!!
De ha már róla ír, említse meg, hogy áldott jó gyerek volt, mindig beengedtem a fürdőbe, amikor fürödtem, hadd szokja a szép női testet. Biztosan azért lett olyan sok kis barátnője! Jaj, hogy állapodna már meg ez a Perselus! Szeretnék már unokákat! Igazán annyi kislány szereti, hát én nem értem, miért nem állapodik már meg! Maga talán segíthetne neki! Szóval ha ír róla, írja csak meg, hogy: fiatalember, fekete hajjal, nagy orral, nagy lábbal keres jóravaló menyecskét, aki tud főzni meg mindent tisztán tartani és varázsolni, bár az nem szükséges, és legyen termékeny és széles a csípője, én már csak tudom, mekkora vesződség világra hozni egy gyereket, ha keskeny a csípője valakinek! Szóval Perselusom gyereke biztos nagy lesz és az asszonynak ellenállónak kell lennie! Mert a végén belepusztul a szülésbe és akkor az én drága fiacskám, ez a jó lélek, meg abba döglik bele, hogy elveszíti élete asszonyát…
Látja, már siratom is azt az asszonyt… hát ezt nem teheti Perselusommal! Mindig hoz nekem finom csokit, bár fura vörös a bevonat a csokikon, de Perselusom, aki mindig megmosta rendesen a fütyijét kiskorában, állandóan megnyugtat a lány, kedves kis hangján, hogy az csak máz. Kicsit olyan íze van, mint a vérnek, de a kisfiam, aki mindig jó gyerek volt és megmosta a fogát is, szóval Perselusocskám szerint képzelődöm… ami lehetséges, állítólag meg vagyok bolondulva. Na, én azt nem hiszem!
Mindig rácsodálkozom az én édes kisfiamra, mekkorát nőtt… olyan nagyfiú lett, hát alig ismerek rá, és most beállt papnak is, azért jár feketében… olyan vallásos és istenfélő, remek ember… család kell neki! Én mondom! Írjon már neki feleséget!
Mindig látom az én kis drágám szemében a szomorúságot, amit próbál ugyan elrejteni, de tudom, az én anyai szívem megsúgja, hogy rettenetesen magányos! Pedig egy ilyen jó embernek boldognak kell lennie!
Az én drága kisfiam megmutatta azt is, hogyan érjem el, ha valamit akarok, itt a szobalány rendkívül rosszindulatú, ebben a nagy kastélyban, külön szobám van, mint úrnőnek, a falai szép pirosak és rugalmasak, Perselusom szerint a gumifal a legújabb divat, ezért lett ilyen a szobám. Látja, csak a legjobbat akarja nekem ez a szent gyerek! Szóval Perselusocskám egyetlen karlendítéssel utasítja azt a komisz szobalányt, aki fehér köpenyben jár folyton, egyetlen ruhája van szerintem, olyan szegény… és most már én is tudom utasítgatni, hogy ne szórja ki az ennivalómat a gumiszőnyegre!
Manapság nehéz rendes cselédet találni…
Perselusomnak jobb cselédet írjon, majd ha megnősül!
Na, asszonyom, hát csak ennyit akartam mondani.
Ja, és meséltem már, hogy a kis Perselus hatévesen miket szokott csinálni az apjával? Hát azt el sem hiszi, az én kis drágám már akkor tisztelte a szüleit és annyira eszes volt, annyira gyönyörű és… Hé! Maga komisz némber! Ne vegye ki a kezemből a tollat… hééé……………………..
Eileen Prince: kezelés alatt álló beteg az idegklinikán.
(aláírta helyette: Lizzy, az ügyeletes nővér.)
___
Drága Eileen!
Igazán megható az aggodalma a kicsi fia iránt. Tökéletesen megértem Önt, hiszen én is anya vagyok. De még mennyire! Bár gyakran érzem úgy, hogy a maga drága egyetlen fiacskájának megszületni sem lett volna szabad. Egy idegbeteg anyától és egy részeges apától azonban nem örökölhetett mást. Szegény... Hogy Fricsnek mi szerepe volt a fia életében, az most már engem is nagyon érdekel. Elképzelhető, hogy ő az anyja és maga az apja. Ő férfi-utánzattá operáltatta magát, maga pedig nővé - ki tudja? A varázsvilágban minden lehetséges.
Ez egy izgalmas kérdés. Kár, hogy Barty esetében már kijátszottam ezt a kártyát. Az ő anyja a fia képében vegetált az Azkabanban... Hm... Azért még van benne lehetőség. Esetleg megírhatnám, hogy Eileen Prince a régen meghalt fia képében tanít a Roxfortban... Igen ám, de akkor hogyan játsszam ki a másik nagy ütőkártyámat? Azt már sajnos elárultam, hogy Pitonnak nincs lánya. Amiből ugyan nem következik, hogy fia viszont van, de nem is zártam ki ezt a lehetőséget...
Eileen kedves, a kicsi fia már régen levetette a reverendát. A papi csuhát. Vagy talárt. Azt a ronda fekete göncöt, na! Sajnos nem erőssége a tisztaság. Jó tudni, hogy hatéves korában már megfürdött és akkor még tisztán tartotta bizonyos testrészeit is. Többek állítása szerint a haját azóta sem mosta meg. De már nem fekete: erősen őszül nyár eleje óta... Vagy csak a ragacsos hajfestéke fogyott el, ki tudja...
Eh, mit foglalkozom én ezzel a büdös denevérrel?! Úgy kellett volna megírni, ahogyan először gondoltam: Avadát neki a második oldalon! Tom, drága Tom... Miért nem tetted meg?!
Nos, Eileen, kedves, maga igazán remek ötleteket adott. A szemtelen cseléd helyett küldök egy jóravaló szőke fiatalembert, lila köntösban. Igaz, már nem is olyan fiatal, de legalább őrült. Mint maga. Remélem, megértik majd egymást.
Mielőbbi teljes gyógyulást kívánok!
J. K. Rowling,
bejegyzés
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése